Vanéleta Halálután

Magyarázat nincs, élet van a halál után. Mert a skizofrén is csak ember.


http://deadalone.freeblog.hu

Tovább »

From Gagarin's Point of View

Június 14.-én, egy kellemes levezető búvárkodás közben, életének 44. évében elhunyt Esbjörn Svensson.


Esbjörn Svensson 1964-2008

A zenei alázat legszebb példája, a kortárs jazz egyik legnagyobb alakja, a fantasztikus E.S.T. agya és motorja, az egyetlen zongorista aki megérintette azt a fikázós-cinikus lelkemet. Kibaszott rossz érzés, mintha egy rokon, egy barát ment volna el. Nem trú dolog sírni-jajgatni egy zenész halálakor, és nem is fogok, de ez most megint kurvára mellbevágott.
Most meghallgatom a Dodge The Dodo-t és megnyugszom. Megvonom a vállam, hisz' az élet megy tovább. Nem mondom amit ilyenkor szokás. Nem mondom hogy emléke szívünkben örökké él. Nem mondom hogy nyugodjon békében. Csak abban bízok, hogy most ül odafent egy zongoránál, és játszik. Nem az angyaloknak, nem Szent Péternek, hanem magának.

Igen, kibaszott patetikus, ez van. Hailz.

Tovább »

Revans

Haverok. Fiatal, féktelen csürhe. Éjjel nappal vedelnek vagy józanodnak, mondván hogy egy kollégiumban mást úgysem lehet csinálni. Szoctám, laktám, ösztöndíj, diákhitel, szülői támogatás, mind arra kell hogy legyen pénz szeszre. Folyton baszogatják a hozzám hasonló pancsereket, akik suli helyett már dolgozni próbálnak, hogy igyunk. Meló mellett ez nem mindig célravezető, innen nem lehet ellógni, és bizony gyakran adjuk be a nemivóst. Meg is kapjuk persze hogy vén gecik vagyunk, meg bénák, meg nyulak, satöbbi. Mi meg eltűrjük, néha még lemondóan helyeslünk is magunkban. "Igazuk van, ők még tudnak élni" mondjuk szomorúan, és zuhanunk az ágyba hogy másnap legyen erő a kapáláshoz.

Aztán a világ fordul egyet és beköszönt a vizsgaidőszak. A haverok isznak tovább, kicsit talán intenzívebben, és továbbra is nagy az arcuk. Egy darabig. Egy-két hét elteltével belátják hogy meg kellene csinálni néhány vizsgát, minél kevesebb maradjon jövőre, és elkezdenek jegyzetek után szaladgálni, puskát nyomtatni, fénymásolni, és tanulni. Ezek után nemhogy egy sörre, de egy cigire se lehet feltartani őket, még MSNen sincsenek fent, mert "fúbazzeg a termékfeldolgozás nagyon gááz!"

Nem tudomhogy pontosan miért, de ez nagyon szórakoztat.

Tovább »

Ratatata Vol. 2

Szóval. A kettes számú kísérlet a Gilmore Girlsre épült. Szívek szállodája vagy mifene. Igen, érzem én is hogy rezeg a léc, trúságnak bizonyára annyi, de megtetszett, ez van. Egy laza limonádé. A szereplők végtelenül aranyosak, irigylésre méltóan derűsek, de valahogy olyan kis korlátoltak. Itt nincsenek nagy drámák, amiért hálás is vagyok. Gondolom a siker hátterében is ez állhat, teljesen hétköznapi ügyek sorjáznak ugyanis a képernyőn, öröm, bánat, anya-lánya konfliktus, szerelem, miegymás. Ezt még a papucsállatkák is követni tudják. Ja, és mindeközben patakokban folyik a kávé. Úgy tudom az amcsik valami híg löttyöt nyomatnak kávé gyanánt, de ez akkor is durva, egy közepes méretű kínai tartomány teljes lakossága kiirtható azzal a mennyiséggel amit ezek az egyszálbél csajszik magukba öntenek.

A történet egy kisvárosban játszódik, ennek megfelelően minden fűszál, minden bolt, minden vénasszony tipikusnak mondható. Néha akadnak azért meglepő dolgok, én legalábbis meghökkentem erősen, mikor Lorelai expasija a motoros-bőrgatyás-macsó imidzs ellenére is úgy vélte, hogy a rossz emlékű N’sync a világ legjobbja. Szerencsére a főhősnő észnél volt, és felvilágosította azt a seggfejet hogy a szóban forgó trónon a Metallica székel. Bűbájos.

Egyetlen apróság szomorított el mindössze: anno úgy hittem hogy a nagyfater jó fazon, de most kiderült hogy bár akadnak jó pillanatai, alapjában véve egy sznob seggfej. Az ilyeneket még képernyőn sem igazán tudom elviselni.

A hármas számú delikvensbe vetettem minden reményem, és ezúttal el is maradt a csalódás. Mondjuk egy kicsit más jellegű mint a többi szenny. A Planet Earth lemosta összes vetélytársát, odaszegezett a képernyő elé, és teljesen elvarázsolt. Elképesztő, szó szerint lélegzetelállító képsorok, hihetetlen jelenetek, zsenialitás a köbön. A Természet mintha pózolna a kamerák előtt, olyan arcait mutatja amiket még nem is láttunk, vagy nem így. Azért párszáz méter magasságból lefilmezni, ahogy a homokviharból előbukkanó elefántborjú annyira nem lát, hogy nekimegy egy fának…

Lebilincselő cselekmény, szerethető karakterek, tripla abszolút húbazdmeg.

Így kéne ezt mindig, na.!

Tovább »

Drosophila melanogaster

Muslicák. Minden bizonnyal a mérsékelt égöv legidegesítőbb teremtményei. A kis szarházik lesben állnak, látszólag ártatlanul keringenek körülöttünk, kivárják hogy lankadjon a figyelmünk, és bumm, már ott vergődnek a retinánkon. Speciális szenzoraikkal kiszűrik azokat akik eleve ki vannak bukva a pollenektől, és őket veszik célba, extra kínokat okozva ezzel.
Rohadt vadállatok.

Rohadék

Tovább »

Ratatata (Sorozat. Érted. Bocs.)

Továbbra sem tervezem egy Viharabiliben Tribute Blog beindítását, de én is megvívtam nemrég a magam kis meccsét pár sorozattal, gondolván hogy ez egy olyan buli amiből nem illik kimaradni. Ha már megvívtam, le is írom az eredményt.

Summázva: nem nekem találták ki ezt a szart.

Kezdjük az elején. Néhány ilyen bigyó felkeltette ugyan az érdeklődésem, de képtelen voltam rendszeresen, hétről hétre odaülni a tévé elé. Mindössze annyira vagyok szórakozott e témában, hogy ha meccset nézek, félidőben elkapcsolok mert a szakkommentátoroktól csalánkiütéseim lesznek, aztán találok valami érdekeset és örülhetek ha a véghajrára visszakapcsolok. Ilyesformán fizikai képtelenség észben tartani hogy szerdánként doktorhauz.

Készséggel elismerem, ez nem a sorozatok hibája, de lényeg hogy itt megbukik a dolog.

Na de letölthetők/megvásárolhatók ezek, be is szereztem hármat, egyrészt mert ennyi a magyar igazság, másrészt mert ennyit még emészthetőnek gondoltam. Úgy vélekedtem, hogy a saját tempómban nézve óriási királyság lesz.

Tévedtem.

Mivel egy lemezen jónéhány epizód foglal helyet, óhatatlanul abba a bűnbe estem, hogy zsinórban néztem a részeket, egész délelőttöket, estéket pazarolva differenciáldiagnózisokra és laza flörtökre. Márpedig galoppban nézve e remekműveket, elsősorban a hibák-hülyeségek-baromságok szentháromság elemeire lehetünk figyelmesek.

A rendkívül megnyerő modorú Dr House sztorijával indítottam. Emlékszem, eleinte kifejezetten érdekesnek találtam hogy mekkora tapló fasz, aki nemcsak hogy idiótának nézi a beteget, ( a legtöbb orvos ilyen) de ezen véleményét általában meg is osztja vele. Sajnos ha az ember megszokja ezt, akkor a termék sokat veszít az értékéből. A konkrét cselekményt ugyanis többnyire felfűzhetjük ugyanarra a szálra: House szedegeti a kis bogyóit, igyekszik beszólni mindenkinek, de főleg a munkatársainak, akik ahelyett hogy rendesen szájon vágnák, inkább tűrnek, az aktuális beteget legalább százféleképpen kezelik, aminek következtében majdnem elpatkol, végül letisztul a kép és marad egy  kezelés, ami vagy megmenti a szerencsétlent, vagy megöli. Aztán jön a hepiend, mindenki boldog, és azt hiszik hogy House jó arc, pedig nem az.

Szinte folyamatosan akadnak epizódokon átívelő konfliktusok, románcok, amik azt a célt szolgálják hogy az ember be érezze hogy folyton ugyanazt az epizódot nézi, csak más szereplőkkel.

Azt is furcsállottam, hogy a diagnózis felállításához időnként betörésre is szükség van. Ez már nagyon vad. Nem elég hogy a belső szerveim közt kotorásznak, még a szekrényemben is?!

Próbálom elképzelni ahogy Dr Árgyelánné dr Kompót Irén (fülorrgégészet) betör  az otthonomba, hogy kiderítse, miért olyan szar a hallásom. Villogó szemekkel járkál, elgondolkodva tépdesi az orrszőrét, majd megáll a polc előtt, levesz egy Dissection cédét, elégedetten csettint, majd elviharzik, és már a liftből hívja Dr Czövek Edömér osztályvezető főorvost a megoldással.

Nyilván ez is az én hülyeségem hogy némi életszerűséget várok el minden olyan filmtől ami nem horror vagy sci-fi. Na mindegy.

(Folytatása következik mert görcsöt kapott a kezem...)

Tovább »

Jajj

Már szégyelltem magam hogy folyton szapulom, szidom a gyerekeket, holmi kis szörnyetegeknek festve le őket. Tegnap kissé illuminált állapotban kiültünk egy padra a betonkaptárak között. Öt perc se kellett hogy izomból fejbecsűrjenek egy nagy, élénksárga frizbivel. Durván.

Most akkor paranoiás vagyok?

Tovább »

Agrárock

Nos. Mostanában ihlettel is nagyon jól állok, a szokásos lustaságom is visszahúzódni látszik, szóval nem emiatt van itt ilyen hullaszag. Az elmúlt napokban az alkalmi munkavállalói könyvem által nyújtott lehetőségeket kiaknázandó, szabadidőmben egy talajvizsgálatokkal és különféle kísérletekkel foglalkozó cégnél ügyködtem. Érdekes volt. Aki nem tudja, milyen jópofa dolog egy százhúsz kilós hengerrel vetést lezárni, vagy vidáman szakadó esőben villanypásztort telepíteni, netán soha nem próbált még napokig napraforgót kapálni a tűző napon a semmi közepén, mindenképpen lépjen ezügyben.
Másrészt mindezzel párhuzamosan régi, fájdalmas, és szégyenletes hiányosságomat pótolandó egy Douglas Adams nevű fószer firkálmányait olvasgatom, és ez ugyebár okvetlenül kérdések sokaságát ébreszti az emberben. De lassacskán letudom a dolog mély filozófiai részét, és jönnek majd a szokásos szarjaim.
Hailz.

Tovább »

Grrrrrrrrrrrrr

Az imént fizetett az egyik vendég. Kedvesen elköszönt, és az ajtó felé vette az útját. Helyes csaj, szokatlanul formás hátsó fertálya miatt kissé elkalandoztam. Minössze néhány másodpercről lehetett szó. Leráztam magamról a kábulatot, sóhajtottam egyet, majd összegyűrtem a kétszázast amivel a hölgy fizetett, egy laza csuklómozdulattal belevágtam a szemetesbe, aztán kecses mozdulatokkal kisímítgattam a nyugtát, és a bankjegyek közé helyeztem. Utólag azért leesett hogy mit csináltam.
Fáradt vagyok?

Tovább »

Szvítdrímsz

Néhány éve még kifejezetten édesszájú gyerkőc voltam, de ez már a múlté. A fősuli alatt az ízlésem drasztikus változáson ment át, érdeklődésemet a mignontól és az almalétől a chips és a sör felé tolva.

Mindezek tükrében eléggé meglepődtem amikor néhány napja intenzív csokiéhség tört rám. Érezve, hogy ezúttal nem segít se ropi, se mogyi, nekiálltam turkálni a lakásban, úgy okoskodva, hogy anyámnak biztosan vannak elfekvő készletei édességből, hisz’ „bármikor jöhet valaki látogatóba”.

Nem tévedtem, mindössze néhány pillanatra volt szükségem, hogy a fazekak közt egy nylonzacskónyi húsvéti tojáskára bukkanjak. Biztos ismeritek, színes cukormáz, csoki, belül mogyoró. Tökéletes! – kiáltottam fel, mit sem sejtve a rám váró megpróbáltatásokról. Bezuhantam a tévé elé, behajítottam egy szép élénksárga bogyeszt, és buzgón dolgozni kezdtem rajta.

Öt hat percig cuppogtam rajta, anélkül hogy bármilyen ízt éreztem volna. Mintha egy miniatűr biliárdgolyó tévedt volna az arcomba. Sértődötten morogva elkezdtem rágcsálni az objektumot. A cukormáz alatt valami furcsa, mohaszerű anyag lappangott, és ennek már íze is volt. Sajnos.

A mogyoró megmenthette volna a helyzetet, ezzel szemben, mintha avas lett volna, bár nem tudom hogy a mogyoró megavasodhat-e.

Én mindig időben felismerem ha kudarcot vallok – na jó, többnyire – így ismét nekiálltam konyhai eszközök, ruhák, és egyéb kacatok között turkálni. Hamarosan egy doboz bonbonnal tértem vissza a szobámba. Izgatottan téptem róla a fóliát, és igen, megintcsak korán örültem. A dobozban rejlő nyalánkságok ugyanis nem igazán voltak fogyasztható állapotban. Kurvára nem. Vagy lejárt a szavatossági idő (kidobtam mielőtt ellenőriztem volna) vagy nem is bonbonok voltak, csak a gyártó nem csomagolta hozzájuk a csúzlit amiből ki kell lőni őket. Azt nyilván külön kell megvenni

Újfent arra kényszerültem hogy fennhangon káromkodjak, bár közben némi nosztalgia is megszállt. Réges rég, egy messzi messzi galaxisban másfél óráig cserkésztem nagyszüleim karácsonyfáját, majd hasonló tapasztalatokat szereztem a róla csaklizott szaloncukrokkal. Akkoriban nyolc-kilenc éves lehettem, úgy hiszem az ominózus édességek ennek a dupláját is megérhették már a kredencfiókban. Ha nem többet.

Az eddigi sikertelen próbálkozások által generált sokkot legyűrve folytattam az édességhajszát, bár egyre csüggedtebben. Ennek meg is lett az eredménye, azaz semmiféle eredménye nem lett. Mármint a keresgélésnek. Leszámítva azt a két tábla „mogyorós csokoládét” ami kibaszottul nem csokoládé, hanem valami kakaóvaj, vagy ilyesmi, elkeverve alig használt hörcsögalommal. Az édességek parizere. Pfujj.

Na és mit tettem ezután? Milyen frappáns megoldást eszeltem ki?

Leszaladtam a boltba. Vettem egy kapucínert. A harmadik falatnál beleharaptam a számba. Durván.

Na ezért nem eszek én édességet basszameg.

Szép napot.

Tovább »

Pollenposzt vol. 2.

No emberek, nyakunkon a strandszezon. Ma ugyan elég hűvös van, de az előző két három nap abszolút vízpartonsördédelgető volt. Ennek persze sok a hátulütője.
Nem elég ugyanis, hogy a hőmérséklet téves megítélése miatt farmerben-fekete pólóban olvadozva kényszerültem elintézni az elintézendőket, de ráadásul lágyan gomolygó hóesésben kellett flangálnom mindenfelé: a nyavalyás nyárfák miatt. Igen, itt az allergiaszezon. Baromi ocsmány egy dolog ez kérem. Ráadásul nincs menekvés, hisz tegnap mit sem sejtve nézegetem a liverpúl-cselzi rangadót, amikor a tévé előtt a korábban említett fa kecsesen ringó szöszmői jelentek meg, én meg már a puszta látványtól dörzsölni kezdem a szemem, hisz valami fóbia kell az embernek. Igazán pofátlanság, én se injektálom más emberek lakásába az ivarsejtjeim, kérem a növényeket hogy tartsák ezt tiszteletben.
Szép napot, este nézzetek meccset.

Tovább »

Csoportos garázdaság

József napi dínomnánom a kollégiumból. Nem most volt, de most akadt a kezembe ez a kép. Jujj, de kibaszott ocsmány egy bagázs...

hajajj

Komolyan, érdemes sorra venni a harcosokat. >>>

Tovább »

Poszt-húsvét

Jelenleg kibaszottul kurvára utálom a húsvétot, lévén a legdurvább ünnep mind közül. Sonkát eszem, sonkát szarok, sonkával fekszem, sonkával kelek napok óta. És még nem fogyott el, áhá, kurvára dehogy! Aztán ott van a locsolkodás, ami szép hagyomány, de a csajok utálják mint varjú a rohadt tököt, komolyan, mióta az eszem tudom, mindig megy a rinya hogy Jaaaaj, csak picit!!!! És közben húzódoznak mintha trágyaléval csurgatnám végig a konyhát. Persze nap végére nem sokban különbözik az illatuk a fent említett terméktől. Elfáradtam. Vega leszek.

Utálod a kölnit
Mint zsidó a palesztint
Neked ez az ünnep
Durvább mint az abszint
De hogyha gondolod
Jól nyakon öntelek
Olyan lesz a szagod
Mint nyáron a dögtelep
Innék mán valamit
Nincs kedvem locsogni
Mondjad mán, haladjál
Hogy szabad-é locsolni?

Tovább »

Csengődi

És ez szinte a legjobb hely a városban, már ha koncertekről van szó...



Tovább »

Duplaünnep

Fogadkoztam, esküdöztem, de ehh, csak nem bírom ki. Ma van egy éve, hogy elkövettem az első kamu alibipósztot, még a jó öreg bloblo.hu-n. Érdekes, egy év alatt mindössze néhány értelmesnek ható gondolatot sikerült lejegyezni, és a dizájn se olyan amilyenre vágyom, dehát Isten és az ő malmai...Azért ahogy a Connections is énekli: "Tudom hogy lesz még valóság az álom."

Másrészről névnapom van, csuhajja. Az év egyik legidegesítőbb időszaka, amikor Sándor és Benedek nevű sorstársaimmal hallgathatjuk a szardumát, hogy "na, megint basztatok meleget hozni", mintha mi tehetnénk a klíma furcsaságairól, illetve azok változásáról. Komolyan, felvilágosult, értelemes ember már készíti is a télikabátot ha közeledik Sándornap.

Furcsa dolog ez a névnap is banyeg. Csodálkoztam hogy egy vajdasági ismerősöm már 16.án felköszöntött, na mondom ez hülye lett, aztán közölték anyámék hogy van több József nap. Beírtam egy keresőbe, erre kidobott nyolc találatot. Nyolcat. Istvánból, Sándorból hatot listázott, de még Edömérből is van kettő basszameg. Katalinból tíz találattal néztem farkasszemet, nem is kutakodtam tovább. Valami jól informált ember elmesélhetné hogy miből fakad ez a névnapdömping, illetve hogy mi értelme van? Tényleg érdekel.

Mindenesetre idén ünnepeltem utoljára márciusban a névnapom, a névnapkeresőponthu szerint van egy augusztus 25.-én is. Azért mennyivel jobb éjjel, részegen gajdolni valami régi Auróra nótát az árokparton ha közben nem fagy be a seggem?

Tovább »

Gondolatmixer vol. 4.

A múlt héten többek között azért sem jártam erre, mert egy cimborámnál gályáztam, aki most szigeteli a kérót. Csinos hungarocel lapok, kutya láncon, meleg tarhonyaleves, és emerkettő petőfi. Idill. Természetesen fárasztó reggeltől estig rohangálni, méricskélni, darabolni, mégis valahogy megnyugtató. Végre kiszabadultam a levegőre, nem egy ablaktalan lyukban rohadtam egész nap, idegtépően zümmögő számítógépek közt. Ahogy a ragacsot kentem a hungarocellre, az a jóleső érzés zsongott bennem, mint régen a napköziben, mikor papírcsákót hajtogattam, vagy egy flottányi papírhajót. Ugyanez a kellemes érzet önthet el egy kötögető nagymamit ha kész a pulóver az unokának, vagy például egy Mike Amottot egy jóízű neoklasszikus tekerés után.
Persze nem állítom hogy én lennék a spakli Mike Amottja, de a fíling elkapott, na.


***

Nővéremék hazajöttek Brazíliából. Régi rossz szokásukhoz híven most sem feledkeztek meg az ajándékokról. Hoztak kávét, kesudiót, kagylókat, szóval a szokásos üveggyöngyöket. Én sem úsztam meg, kaptam egy pólót. Egy FEHÉR pólót, amin egy ocsmány zöldeskék színekben „pompázó”, stilizált teknősbéka igyekszik a végtelenbe. Komolyan, ha láttál már rondát, szorozd meg kettővel. Vagy inkább vonjál gyököt belőle, és még akkor is távol jársz az igazságtól. Nem is tudom hogy megsértődjek, vagy gratuláljak.
Amúgy is milyen ocsmány burzsuj dolog március elején lelépni két hétre Brazíliába? Még ha engem is vittek volna. Bár rühellem az agresszív szansájnt, és nem értem miért szép egy pálma, de szívesen heverésztem volna egy nyugágyban pár napig.

***

Luis Fabiano, Diego, Fernando Torres, Vieira. Mi a közös bennük? Igen, mindannyian profi labdarúgók. Mind élvonalbeli játékosok, akik a nemzetközi kupaporondon is szerepeltek/szerepelnek. Ezen túlmenően mi még a közös vonásuk?

Megmondom. Az összes szarházi csak akkor hajlandó gólt rúgni, ha kimegyek hugyozni, vagy esetleg egy pohár vízért a konyhába, hogy rohassza rájuk az eget a jóisten…

Tovább »

Kisszínes - miért görbe a banán

Rövid közvéleménykutatást tartottam a fejemben, és valamennyi énem egybehangzó állítása szerint a banán a kedvenc gyümölcsöm. Mert nézzük csak. A szilva olyan szomorú, a narancs meg kifejezetten harsány. A mandarin nagyon gyerekes, az alma túl komoly. A barack túl egyszerű, a szőlő rendkívül bonyolult. A körte olyan beképzelt, szederrel, málnával, ribiszkével meg általában nincs kedvem baszakodni.

A banán (Musa sapientum, = bölcs ember gyümölcse) a trópusokon éldegél, és bár fatermetűre is megnő, alapvetően lágyszárú. Termése bogyótermés, aminek alakja jellegzetes görbe. A megválaszolhatatlan, feleslegesnek ítélt kérdésekre gyakran kérdéssel felelnek, pl „miért kék az ég” vagy „ miért esik a tehénlepény mindig a lapjára” esetleg „miért görbe a banán”. Nos. A görbület annak köszönhető, hogy a kis banánok (amik egyenesek) eredetileg a talaj felé igyekeznek, de aztán próbálnak a Nap felé fordulni, emiatt meggörbülnek. Tehát ezért. Ha most esetleg az jár a fejedben hogy láttál már tökegyenes banánt is, közlöm hogy abban is volt ív, csak nem érzékelted. Na.

Bevallom úgy véltem, e nemes gyümölcs Afrikából származik (banán-->majom-->Afrika), de ezt benéztem, ugyanis az őshazája Délkelet-Ázsia. Természetesen a görögök már i. e. 300 körül ismerték, mint azidőtájt mindent amit érdemes volt, de a sokszor megénekelt Nagy Sándor katonái is majszolták ezt két falu leigázása között. Aztán részben a kereskedelem, részben a különféle, menetrendszerű világhódító törekvések eredményeként került a növény Egyiptomba, hogy később elterjedjen a fekete földrészen. 1516-ban egy spanyol szerzetes magával vitte Santo Domingóba, ahonnan elterjedve Ázsia, Afrika és Európa meghódítása után az Újvilágban is megvetette a lábát. A kor igényeihez alkalmazkodva csóringer rabszolgák egyik legfőbb táplálékává vált. Hiába no, az egészséges életmód már akkor is sokat számított. Hazánkban 1897-ből származó feljegyzések már említik, igaz a rendkívül hangzatos „pizáng” néven, esetleg paradicsomfügeként. Hogy ez utóbbit honnan szedték, rejtély.

Energiatartalma duplája az almáénak, vagy a narancsénak, így túlzott fogyasztása fogyókúra esetén mellőzendő. Vitamintartalma inkább átlagos, de magnéziumban, és kalciumban már gazdagabb, így sportolóknak ajánlott a görcsök elkerülése végett. Gondolom a teniszezők is ezért nyomatnak banánt meccs közben vimbledonban. Jó hatást gyakorol a vérnyomásra, egyes vélemények szerint hajhullás és pattanások ellen is bevethető. Korunk egyik legelterjedtebb nyavajája, a stressz ellen is hatásos, sőt, az úgynevezett PMS, avagy premenstruációs szindróma tünetei is enyhíthetők vele! Nos, uraim, hiszti ellen banánnal.

(Az iménti mondatról asszociálni lehet egy-két dologra. Én most kizárólag a fogyasztásról beszélek, a gyümölcs alternatív felhasználási módjaira a személyes érdekeltség hiánya miatt nem térnék ki.)

A banán jelenleg a negyedik legfontosabb növény a világon, a rizs, búza és kukorica után. Bánjatok vele ennek megfelelő tisztelettel.

Tipp:

Három-négy érett banánt meghámozol, felszeletelsz. Egy liter vízben felolvasztasz fél kiló cukrot, majd az így nyert sziruppal nyakon öntöd a banán földi maradványait. Ehhez jön egy narancs és két citrom kifacsart leve, szűrőn áttöröd, jól lehűtöd, majd elegyíted némi konyakkal. Nem kell sok. Egy - két deci elég lesz.

Egészségedre!

Tovább »

Józsiápdét

Lábjegyzet a tegnappal kapcsolatban.
Reggelire egy csomag sajtos chips, napközben hat-hét szál barna szofi, két bögre csapvízzel, vacsorára két doboz kézmeleg soproni.
Óje...

Tovább »

Nemzetközi Párnacsata Nap (III. 22.)

Párnacsata. Első blikkre röpködő tollpihék szédítően kavargó tömege jut eszembe, és a tompa puffanásokon átszűrődő idétlen vihogás. Nem trú dolog.
Viszont ha nagyon erőlködök, néhány párnacsata-kezdemény felrémlik boldog gyerekkoromból. Valami hülye filmben találkoztam ezzel először, és bár elsőre baromságnak és unalmasnak tartottam, azért előfordult hogy belekezdtünk a cimbikkel. Nem sokszor és nem sokáig. Alapvetően nem volt rossz lelkesen csühölni a másikat, de egy idő után szembetűnő volt hogy hiábavaló az a törekvés, hogy a barátunk vérző orral zuhanjon az ágy alá. Mivel a befektetett energia és idő nem állt egyenes arányosságban a másiknak okozott kínokkal, inkább fakardra váltottunk. Az trú.

No, de a párnaharc kedvelői és rajongói remek lehetőség előtt állnak, ugyanis március 22-én, szombaton nemzetközi párnacsata nap lesz. Világszerte nagy- és kisvárosok terein-utcáin gyepálhatja egymást a nagyérdemű, vélhetően kamerák és fényképezőgépek kereszttüzében. Remek mókának ígérkezik.



Idehaza is megy a pillowfight, méghozzá a következő helyeken és időpontokban:

Budapest
Deák tér, 16:00

Pécs
Széchenyi tér, 16:00
(a Városháza harangjai szolgáltatják a startlövést)

Székesfehérvár
Országalma, 16:00

Szombathely
Fő tér, 16:00

Vannak ám szabályok is.

Egyes: Párnát mindenki vigyen magával, méghozzá puhát. A múlt évezredbeli, padláson talált, betonkeményre összeszáradt bélésű párnákat kéretik otthonhagyni, és nem ér sem patkót, sem fél- vagy egész téglát a huzatba rejteni sem.

Kettes: Csak olyan embert üss, akinél szintén párna van. A boltból másfél kiló meggylekvárral hazafelé igyekvő Marika nénit, és a szokásos délutáni fél cseresznyéért a kocsmába dölöngélő Pitta bácsit legyakni szigorúan tilos! Ellenben az idiótán vigyorgó és fényképezgető turistákat, nomeg a sajtó munkatársait szerintem simán meg lehet csapkodni kicsit, utóbbiakat pusztán szakmai okokból, a hiteles tudósítás kedvéért.

Hármas: A szemüveged vedd le. Ez több okból is hasznos. Egyrészt manapság nem olcsó dolog egy normális szemüveg. Ez tiszta sor. Másrészt ha nincs rajtad a szemüveged, akkor azt zúzol le akit akarsz, legfeljebb majd a végén azt mondod hogy úgy láttad a rendőrbácsinál is párna volt.
Na mondjuk aki tényleg nem lát szemüveg nélkül az fojtsa vissza a késztetést, és maradjon otthon, a köztéri szobrok párnával való csapkodása unalmas és felesleges - bár legalább kopna róluk a galambszar...

Négyes: A párnacsata addig tart, ameddig tart. Érted.

Van magyar honlap és nemzetközi honlap is, térképekkel, és a legfrisseb infókkal.

Csatára fel! (most kéne ide egy frappáns Manowar idézet, de azértsem)

Tovább »

_ozzyfrász_

Ozzy Osbourne életműve fontosabb, élvezetesebb darabokat is rejt mint a Dreamer, de ha már az ungáris emtívín beleszaladtam, gondoltam végignézem, mert a nosztalgiát egészséges dolognak tartom.

Volt ugyebár ennek egy „eredeti” verziója, olyan csemegékkel, mint zenélgetés szomorú arccal egy gyertyákkal durván túlterhelt szobában, séta a diszkréten szitáló hóban, kölykök, „épp csak a kutyák hiányoznak” mondta anno egy haverom.

Nem hiszem hogy a cimborám kissé rosszmájú megjegyzése eljutott Sharon Osbourne füléig, mindenesetre elkészült egy új változat a nautához, méghozzá vélhetően a The Osbournes című reality (ugye így hívják?) kíséretéhez-népszerűsítéséhez. Nos, ezt sikerült elcsípni.

Az egy dolog hogy telebaszták a sorozatból egy csomó baromsággal, mert nem tudom másként értékelni az olyan jeleneteket, ahol az egyik kölyök egy bugyit nézeget, a másik bamba képpel bámul ki egy luxusjárgányból, és hozzácsaptak egy csomó állatságot is, pl: szaró kutya, játszó kutya, macskával bunyózó kutya stb. Ezt még meg lehet bocsátani. Nem fogom, de meg lehet.

Azt viszont bunkó rokker lelkem nem tudja tolerálni, hogy abban a szekundumban ahogy felharsan a szóló, elkezdenek belepofázni a dalba, és ezt a rossz szokást a klip végéig megtartják. Hát basszameg. Persze lehet mondani hogy hallottam már azt a kurva szólót ezerszer, és igaz is, de ezzel együtt is a dal csúcspontja, és egyáltalán semmi értelme nem volt elbaszni.

Ehh, nem is értem miért rinyálok itt ezen. Öregszem, fáradok.

Postásbácsi hozta a Death Rock Cityt , szó rakkdafakinroll on.

Tovább »

Dead Alone

...great cold distance...

Olvasgassad


http://rss.lifer.blogter.hu/